Kiállítások

Ars poetica

Látva, felismerve, hogy a művészet valójában életforma, magatartás, természetes attitude; Művészi elgondolásomat illetően az absztrakt festészetben látom legőszintébb megnyilvánulásaimat. Képeim nem kölcsönzik sem a perspektíva tudományosságát, sem az eleve elrendelt határozottságát. Felfogásom szerint a tabula rasa a kiindulópont, párbeszédbe kerülve az anyaggal, a térrel, a lehetséges és a tényleges valóságában. A szent és a profán egyaránt vonzó. Technikailag szinte mindent szabad, ami a kívánt eredményt szolgálja. Tudatosság, logika csupán a tér értelmezésén alapul, amely absztrakt módon nyilvánvaló. A puszta ösztönösségen túlmutató rajzolt festményeken keresztül keresem, kutatom a rajz és a festészet egységét. A „prehisztorikus ember” vágyával belső úton járó festő vagyok, aki szereti, ha a képekben megmutatkozik a lehetséges és a tényleges valóság teremtő aktusának pillanata. Echart Tolle gondolatával barátkozom:

„Minden igazi művész – akár tudatában van, akár nem – az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot. Ezt követően az elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy fölismerést.”

Nem kényszer a befelé fordulás, hanem szabadság, ami a művészet alapja. A szabadság nem zajos, hanem csöndes tevékenység. A belső csönd engedi azt is, hogy másokat meghalljunk, meglássunk, megérezzünk.