Kiállítások

A kiállítási anyagnak azt a címet adtuk, hogy "SZENT ÉS PROFÁN".
Kicsit különlegesebb megközelítése a minket körülvevő világnak és a művészt foglalkoztató témának.
Hajlamosak vagyunk kategorizálni a dolgokat; valami vagy jó, vagy rossz, szép, vagy csúnya, hasznos, vagy káros és még sorolhatnánk az agyunkba zárt rekeszeket. ...De a világ működése nem ilyen egyszerű. Sokkal összetettebb és bonyolultabb, mondhatnánk minden dolog és történés megítélése a mi személyes hozzáállásunktól és látásmódunktól függ. Mi magunk határozzuk meg, hogy valami milyen előjelet kap, milyen minőséghez társítjuk azt. Az élet legegyszerűbb dolgait is megélhetjük szentségként, de a legmagasztosabb érzéseket is degradálhatjuk. Gyakran együtt lelhető föl a profán és a szent az élet történéseiben. Nehéz szétválasztani a két dolgot attól függően, hogy mi mit hogyan élünk meg, milyen minőséget kapcsolunk hozzájuk.
A néző a kiállítási anyag szemlélésénél különböző fókuszpontokat kap a művészek által fölhozott témáknál és eldöntheti, hogy számára a szent vagy a profán, esetleg mindkettő jelentéstartalmával bír.

Balassa Júlia

 

Egy kiállításon, a felsorakozó művek a legtöbb esetben vagy egy korszak összegzését kínálják, vagy egy megadott témára születnek. Jelen esetben Júlia ajánlotta fel nekem, hogy állítsunk ki közösen, megadva ezt a kellően izgalmas tematikát.

Miközben azon gondolkodtam, melyik műveim illenek legjobban ehhez a kiállításhoz, rá kellett döbbennem, hogy bár különböző indíttatásból születtek, mégis szinte mindegyikben tetten érhető ez az izgalmas kettősség. Egy földhözragadt, köznapi jelenet ellenpólusaként egy éteri jelenlét is ott van, talán egész csendben, de arra várva, hogy felfedezzék ezt a piciny csodát.

Mint fény és árnyék mely követi egymást, energiát kölcsönözve az örök körforgásnak, szent és profán egymást kiegészítve részei az Életünknek. Szentség nélkül a profán is elvész, magasztos fénye nélkül csak mint lelketlen test működne ez a megbolydult Világ.

Somogyi Ferenc

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Balassa Júlia  Önéletrajz:

Balassa Júlia textilművész vagyok.

1960 október 17-én születtem Budapesten. A Hernád utcai  zenei általános iskola után 1979-ben érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán. 1987-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskola kézzel festett- és nyomott anyag szakán Polgár Csaba növendékeként.

A Világ mélyebb összefüggéseit kereső és megérteni akaró ember vagyok. Filozofikus alkatom miatt az örök érvényű és transzcendentális témák iránt vonzódom, melyek a korszakunkra jellemző, aktuális problémákba ágyazva fölragyognak. Ez a látszólagos kettősség átszövi minden művemet.

Célom, hogy a képi, sűrített formanyelv segítségével és a színek hangszerelésével lényünk magasabb intelligenciáját szólítsam meg, és a katarzis által nemesebbé tegyem. Bármely emberi alkotás értékét -legyen az akár műalkotás- szellemi igazság tartalmának mélysége határozza meg. Az alkotás számomra életforma, és a lélek fölemelkedését szolgálja.

Először akvarellek készítésével foglalkoztam, majd kipróbáltam az akril festést,
a francia gobelin szövést és végül a selyemfestésnél találtam meg az önkifejezés
kiteljesedését. Egyéni megrendelésekre, csoportos és önálló kiállításokra, galériák
számára dolgozom.

Munkáim megtalálhatóak Magyarországon kívül Amerikában, Kínában, Japánban, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Oroszországban.

Somogyi Ferenc önéletrajz:

Mindenre képes amit megálmodok vele

Már zsenge kiskoromtól érdekeltek az amorf kavicsok, a csigaházak spirál szerkezete, a tarka bogarak mintás, gyönyörű kitin páncéljai, erezetes szárnyaik gazdag, izgalmas formái. Gyűjtöttem őket és lelkesen rajzoltam mindenféle állatot, amit a környezetemben találtam: macskát, békát, lovakat.

A későbbi képzőművészeti tanulmányaim során az emberi test, a mozdulatok, a karakterek kezdtek foglalkoztatni egyre jobban. Faragtam kőből, mintáztam agyagból, tekertem drótból, építettem papírból, gipszből is szobrokat, de  hamar rájöttem, hogy ami leginkább azonos velem és úgy mesél ahogy én szeretném az egyértelműen csakis a gyönyörű fa.

Témáim legtöbbször női figurák, allegorikus megtestesítői különböző élethelyzeteknek. A kezdeti időkben hagyományos térplasztikaként alkottam meg a szobraimat, de újabban dombormű formájában születnek meg a hársfából faragott figuráim. Szeretem a fát színezni, amivel hangsúlyozom a kompozíciót, dinamikát és hangulatot teremtek a művemhez.

 Egyéni és csoportos kiállításokon gyakran megmutatom grafikai munkáimat is, amik a tervezés során születnek.

1962-ben születettem Budapesten.  1994 óta élek és alkotok Budaörsön.

Somogyi Ferenc  szobrász